a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

letra de szürkület - udz

szürkülő utcában haladok
a kezeim közé egy fekete virágot ragadok
és egy
imát dadogó, reményt vesztett embert
jutalmazok meg vele, kinek remeg a keze
amikor átveszi. s az emberi léleknek
jelenlétét sem érezni, és nem szűnnek meg
vérezni a városokban a falak, a különböző terek
és minden egyes vércsepp az elhagyatottság jele
ez velejár az emberiséggel, aki egyszer megszületett
az majd le is térdel, hiszen senki sem hagyta el e világot
még élve, s a végére nem maradnak csak a szép emlékek
haladnak mellőled az emberek, de csak te döntöd el
hogy ez majd megvisel, vagy éppen feltüzel és végre színt viszel
a szürkeségbe, mi csak éveket visz el a földön töltött idődből
a legtöbb ember mind kitörne, de nem telik nekik sok időbe
hogy ők mind kidőlve épphogy éljenek. ez leginkább
társadalmunknak a hatalmas szégyene, mert ha a sok fejes
a luxusból egy kicsit visszavenne, mennyivel szebb lenne emberek
ezreinek élete. és ezek az urak mégis tiszteletet kapnak

refr.:
viharos éj, az ég mégis kék és tiszta
egy bűnös nép, mely fajtársának vérét issza
s tovább szítja a feszültséget, miközben a földön már
a pokol tüze éget
verze 2:
sötét utca végén otthon, én oda térek haza
de ott is utolér rothadó világunknak szava
s tudom, a szavam sokakhoz még nem ér el
de én azzal is beérem ha valakinek a fejében
megragad egy gondolat mit átadok hiszen egyedül
egy egész világot meg nem válthatok. csupán
nyíltan vállalom, hogy korom ellenére milyen téma
érdekel és hogy mi a véleményem
ezekért egyedül az én áldott átkom felelős
idősebb lélek végett ítélem így e világot
rabságában itt mélyen élek és segítségért kiáltok
és azon agyalok vajon én mit ártottam magamnak
de a nagyhatalmak pont ezt akarják, fegyvereket adván
arcukat takarják és elpusztítják az emberek saját magukat
de amíg én élek nem szolgálok majd semmilyen nagyurat
szabadnak hisszük magunkat, mert nem látjuk a ketrecet
de ez helyett a vékony képernyő jelenti a korlátot
e kor még nem látott ekkorát, s ekkor át ugrottuk
a naivitás hatalmas lovát
bármit lenyomnak az emberiség torkán
egy válság? egy háború? az már csak hab a tortán
ezekben a helyzetekben emberek ezrei megélnek
míg a szegények hallkan egy szebb jövőt remélnek

- udz

letras aleatórias

MAIS ACESSADOS