letra de örök tél - sixfeet
[sixfeet]
reped a jég amikor kinyitom a házajtót
pipából nyomom bár eltettem a télre néhány bluntot
ha köszönetet hallottál hidd el abban nem hála volt
egy hideg világba választanak maguknak fáraót
megf-gytak a csengők csak kopogás szól a vidéken
az alsó réteg tán túlél, azt nem tudod miképpen
nem volt másképp sem régen de nem vitte fel a te dolgod
az a sanda gondolat hogy lehetne jobb is a sorsod
láttál már igaz embert boldognak?
a kesztyűm ujjai lekoptak csak úgy mint a hobóknak
a drótokon ülő varjak az évszaknak behódolnak
ha nem vigyázol a hópelyhek végül majd feloldoznak
új értelmet szerezve később az átszellemülésnek
ablakból szivárgó fények, kandallók mellől kinéznek
a szél úgy süvít mint lakatlan szigetről a szirének
mikor a vörös égboltra nézve végül egyszer kilépek
(szürke ház, csupasz fák
északon fogcsikorgató a tél.)
[funktasztikus]
összvagyonom pár cd, dohány néhány cp
fedezetlen tb-kártya, messzi bahamákra
kalandozok el gondolatban
míg állok a sor végén, tiszta cccp
egyszer még lesz kéróm, hűséges párom
és népes családom (majd mézeskalácsból)
jégverem a lelkem, ezért belülről fázom
egy tál meleg étel megment (az éhenhalástól)
saját árnyékukkal kűzdők
a szeretet manapság árcédula függő
a meredek utakon járni rizikós
vágt-ss csak, vad vörös sörényű kiscsikóm
de már nélkülem
megvár a magány, kitárja két karját önelégülten
elfojtott érzelmeket préselek a szavakba
l-ssan lézengek szabadba, lépkedek a latyakba
[sixfeet]
ahogy eltelik egy másodperc úgy csökken le a hőmérő
üríti az üregben lévő havat a cipőjéről
próbálja felvenni a hőt langyos leheletéről
majd raktározgat a megmaradt életerejéből
fáradt mint egy hulla de a fűtés az meg nulla
nem szívesen jutna oda hogy örökké elhalkulna
a remény tartja életben, reggel kezdheti újra
míg nem lel bent nyugalomra odakint várja az utca
élőholtak lelkei repülnek szélviharként
az élni akarás kevés de úgy néz ki hogy ki tart még
nem kérek már semmit hisz csak adósságot kapnék
és nem kapsz tőlem semmit hisz feleslegesen adnék
kárba vész az igyekezet, a súly a válladat húzza
mint az idő, úgy mész csak egyre lejjebb mínuszba
mintha nem lenne elég ami így is bőrünket nyúzza
minden ismerősöd a jövőt előre koszorúzza
üresség minden irányból, az őrláng is alig pislákol
bőségről áradozunk és szenvedünk a hiánytól
azt hinnénk hogy megátkoztak minket az alvilágból
de magunkra hoztunk átkot, puszta önhibából
az évszak túlélője csak önmagát magasztalja
majd behúz egy strigulát ha talán a panaszt hallja
jobban járunk ha elküldenek melegebb éghajlatra
mert ki marad lehet a tavaszt hiába marasztalja
letras aleatórias
- letra de sin in indiana - scott miller & the commonwealth
- letra de kalbim tardis - tokur
- letra de la lluvia cae sobre montevideo - los traidores
- letra de like oh freestyle - generic tha character
- letra de kip - we are michelle.
- letra de pretend time (interlude) - leo-loagranted
- letra de awaken - judgement of yesterday
- letra de mon paradis perdu - renaud
- letra de wall of words - marzella
- letra de don't know - eldeezy