a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

letra de vándormadarak - serrano

a pályaudvaron éjszakázom a menekültekkel
a szerencsénk az utolsó vonattal egyedül ment el
elnyom a rendszer, kibúvó van de olyan szűk
hogy úgyis elkeseredsz – mindegy az ég hova szült
az ember ösztönében a bánat – mondta a testvérem
felfogás kérdése, mert minden itt zajlik az elménkben
a vadmadaraknak nincs határ ezt az ember rendezte
hogyha elhagyjuk a poklot, elzárnak egy ketrecbe
gőgösen fеlosztotta a földet, mint ha az övé volna
a gyűlöletet szítja, és a fájdalmat köré fonja
nézd az aluljáróban fеlstócolva fekszenek
és szomorú hogy élnek így még millióan gyermekek
de az éberek felszabadultan játszanak a holdfényben
a békét és a szeretetet igazán most érzem
elveszve az éjben, bárcsak minden így maradna
ebben a világban hol nincs szükség már szavakra

(“háborúval nem oldhatod meg a gondokat. úgy nem megy hogyha meg akarod oldani a gondot akkor úgy érzed meg kell ölnöd az ellenségedet. szóval szerintem a béke a legjobb megoldás.”)

kifekszünk a fűbe, a csillagokat kémleljük
az élet lehet szörnyű, ha a pillanatot élvezzük
a város zaja elhalkul a béke letelepszik bennem
barátok őriznek amíg lehunyom a szemem
álmaimban veled, a karjaimmal átfonlak
örök éjt akarok ha valójában csak álmodlak
a kötelékünk elválasztani az idő sem tudja
fénnyé vállunk a parázsló tűzben megbújva
nem marad űr utánunk, elporladunk a mélyben
majd porszemekként táncolunk a lenyugvó napfényben
az idő szemén át láttam a hanyatló létet
a sötétségben rekedtek kik a naptól féltek
rettegtem tőle, óva intettelek, de te mentél
a gyávaságom gyengébb volt a szeretetednél!
az eső dallama elringat az erdő mélyen őrzi álmunk
kilopózunk halkan s a börtönünkből tova szállunk

- serrano

letras aleatórias

MAIS ACESSADOS