a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

letra de visszhang - luke benz

[intro]
figyelj…
állj –

[verse 1]
meg egy percre, és nézz, ne csak láss, ne csak áss, hanem keress, ó ember, te csodás
ne felejts, de bocsáss, mert illúzió a harag, hogyne másznád már át, te építetted a falat
és bizonygathatod, hogy acélból vagy öreg, de a vér számít meg a kötelék, a több csak köret
régi szöveg: van ami múlik, elkopik, van ami örök, a t-tok egyszerű: tartsd szorosan és szűken a köröd
gondolatmenet szülte cselekedet, nézd a védtelen magból milyen sudár csemete lett
lerázott cseleket, tiszta napfényben nemesedett, és égbe nyúlón áll, ahogy nem látsz, csak keveseket
mert levetette a fekete szettes szerepeket, mondd mit akar kivenni, aki még bele sem tett?
ha ez a te eseted, figyelj, rakd félre a cashflowt, egyszerűbb volt minden, mikor semmim nem volt
mikor drake szólt a telón, és a forró flaszteren fekve arra gondoltam, lehetnék én is a masteren
de mi a fasz terem egy ilyen srácnak? ha tényleg nyíltan írok, kibírod minek látnak?
érzeki egy csalódás a realtiás, mert ha nem értenek, nem tudod, te vagy-e a hibás, vagy más a prioritás?
eltolódott epicenter, érték álló anyag versus hanyag múlandó ember
kivetheti magából a cseppet a tenger, az mindig talál utat, ettől egyenes a tengely
tedd fel, hogy bárhova eljuthatsz, tedd fel és hidd el, több is lehetsz egészségesen önhittel
mint ragyogó glitter, mert elkopik a fény, erodálódik az erő, üres sztori lesz a tény
ha nem tudod, mi legyen, hunyd le a szemed és tedd fel, hogy ott leszel, ahol kell, mire felkel az új reggel

[chorus]
játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén
a visszhang nem áll meg a szakadék szélén, elhalunk a végtelenben, ahol nincs valóság, csak képzeletben
ahol történetet mond minden dallam, és nem botlik a hullám, csak halkan eltűnik a horizontvonalban, hallhatatlan, de halhatatlan

[verse 2]
rohanó világ, rohansz de mi vár? egy sivár út meg ugyanaz a terminál..
már nem is próbálunk egymásba szeretni, csak erőszakkal elvenni amennyi kell, egy szeletnyi
aztán kisétálni szótlanul, törve-zúzva óvatlanul, hogy “a szív ebből majd jót tanul”
és úgyis elereszt, de rajtad marad a kereszt, míg embereket használsz és tárgyakat szeretsz
őszinte ember voltam egyszer én is, remélem egyszer azt mondják “egyszer voltam én is”
ó micsoda hipotézis, ó micsoda ideák, hogy idejét veszve is tovább létezhetek ideát
rövid záridőbe zárt idő, egységesen mért lépések, mégis más cipő
egy kopott converse, egy kommersz cider a kézben, egy kifakult nevetés valahol mélyben
millió emlék íratlanul vagy írva, a millókat nem viheted magaddal a sírba
de hagyhatsz nyomot, indulhat lavina, a rozsda értékesebb lehet, mint az arany meg a platina
pillangó effekt, halhatatlan leszek, ha egyetlen gondolatom útravalónak elteszed
szóval pakold be a terveket, indulj, mondd minek vársz még?
menj és törj utat, csinálj mindent direkte másképp
amíg bírja a gitárhúr, egy vadonatúj világ kitárul, óperencián túl -mint a népmesékben-
édes éden, ahol énekelnek a neszek a szélben
és miért ne férhetne el ott hétmilliárd izmus, ha mind különbözik is, ugyanaz a bioritmus
mer’ ez nem labirintus, csak a kérdés teszi azzá, hogy van-e célja a létnek, és ha van, mit tesz igazzá?

[chorus]
játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén
a visszhang nem áll meg a szakadék szélén, elhalunk a végtelenben, ahol nincs valóság csak képzeletben
ahol történetet mond minden dallam, és nem botlik a hullám, csak halkan eltűnik a horizontvonalban, hallhatatlan, de halhatatlan

- luke benz

letras aleatórias

MAIS ACESSADOS