a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

letra de novemberi hó - luke benz

[verse 1]
hustler ambíciók, ahány problem az asztalon annyi fiók
annyi fióka ma is anyja fia
én nem fogok fiaskót hagyni filózd – ki
ki vagyok, adok rá lehetőséget
ha kihagyod, hagyj az -n-lógiáddal
a grimaszok elárulnak
a szenvedés gyönyöre a vigaszod
az vagyok aki te is
aki él, hibázik, tanul
aki nem hisz csak a szemének
aki a saját fejében elő félelemből projektál ellenséget
két lábon járó bizalmatlanság
apró ellentétekből farag rémmeséket
hagyja hogy külsőségek megh-ssák
de elfordul ha közben mások odanéznek
nehogy emberi gyengeségnek értékeljék
ha meglátják bugyután áll a becsvágy már
mikor az egy pálcás büszkeségem
ezüst tálcán vár rád
pedig azt tanították akármennyire becsülöd
más kezére ne játszd át, késő ősz
készülj, a f-gyszezon közeleg
a bent égő tűz felveszi téli ruháját
mert nem az jött el akit vártál
nem az aki a tömeggel kántál
ez az aki a sötétben lámpát gyújt
fehér kristály könnye megtörve szivárvány út
sántán nyújt támaszt ha nincs ott más
a lelki stabilitást megelőző imbolygás
a t-tkolt import színfolt a vívódás árnyéka az
mi reflektorfényben ily óriás…

[chorus]
akár a novemberi hó szelíd, különleges, váratlan
véges az időd, nem maradsz meg egy helyben
mocsokból vetett ágyba hull mind ártatlan pelyhed
a mintázat csak dermedt könny, de elernyed
ha hozzád mernek érni
medrébe ér fenséges terved
por helyett valaki kezében elégni

[verse 2]
és szeretnék ezer évig az ékezet lenni a betűk felett
nem elég ez az érik a kökény az első dérig szöveg
ha a letűnt neved nem is rémlik egy emberöltő múlva
én így képzelem el az immortalitást
hogy félig a tudattalanba épülve
száll majd szájról szájra a jó tanítás
persze mind erre vágyunk
de közben annyi mindenre vágyunk
humán dizájn, hogy bukás után kiszállj
bután csináld, a legkisebb ingerre lágyulj el
de mi, akik ellenállunk, el nem állunk
jellemmel jelre várunk
jer be nálunk van hely a tervben
lángunk soha nem alszik
semmit nem kell megbánnunk
ismerd meg önmagad
mielőtt másik fába vágod a fejsze élét
a gyökereid, a törzsed, a koronád
a belőled csivitelő ballada fészkét
vészfék nélküli járat
a harmóniához vezető úton
és térkép hétrét hajtva sem jelöli e tájat
csavargó vigyázz ott a hegedő múlton
zavart, torz szilánkos temető
úgy nyom a súlya…
úgy nyom a súlya, mint az avartól holt virágot
gyere ősz – felnősz, virágzol
nincs hova bújj, ha közeleg a f-gyszezon
a vasbeton is összehúzza magát
megtanulta, kisebb felület – kevesebb támadás
megfeszül büszkén, s ha nem látják, elenged újra

- luke benz

letras aleatórias

MAIS ACESSADOS